A stressz (vagy anatómiai) inkontinenciának semmi köze a klasszikus értelemben vett stresszhez. A nevét onnan kapta, hogy a betegek vizsgálatakor úgynevezett stressz teszttel (köhögtetés) bizonyítjuk a vizeletcsöpögést. �ltalában a nőkön szülés után (egy vagy több gyermek kihordása után) alakulhat ki. Jellemző tünete a köhögéskor, tüsszentéskor, nevetéskor előforduló akaratlan vizeletvesztés (vizeletcsepegés). Súlyosabb esetben karosszékből felállás, nehezebb tárgyak megemelése, lépcsőjárás is okozhat vizeletvesztést. Az ok a medencefenék izomzat tónusának csökkenése. Normál esetben (amikor a kismedencei szervek még az anatómiai helyzetükben vannak) a hirtelen megnövekvő hasi nyomás (köhögéskor például) nemcsak a húgyhólyagra, de a húgycsőre is hat és segít a kismedencei izmoknak a húgycső zárásában. Meglazult gáti izomzat esetében azonban préseléskor, tüsszentéskor a húgycső és a húgyhólyag a medence kimenet felé elmozdul és így a hólyagnyakon már nem tud érvényesülni a zárást biztosító hasi nyomásemelkedés , emiatt pedig létrejön a vizeletvesztés.

A terhesség alatti időszakban a kismamák 30-50%-ának vannak kisebb-nagyobb vizelettartási nehézségei. A szülés után a probléma magától rendeződni látszik, miután a hólyagra nem nehezedik rá a baba, a méhlepény és a magzatvíz súlya. Normális lefolyású szülés után csak a nők negyedénél marad fenn bizonyos mértékű inkontinencia, ami idővel tovább csökken. A szülés és főként a terhesség csak észlelhetővé teszi az amúgy is meglévő izomgyengeséget. A császárosokat kevésbé sújtja a kellemetlenség. Egyet azonban érdemes megszívlelni: ha egyszer jelentkezik, akkor mindenképpen olyan izom- és/vagy idegsérülés történt, ami előbb-utóbb megint hajlamosít.
A fiatal szervezet, főként, ha rendszeres nemi életet él, az orgazmusnak köszönhetően - ami a medencetájék izmainak leghatékonyabb edzője - hamar regenerálja az érintett izmokat, de később a változás korában, illetve a szexuális élet intenzitásának csökkenésével a vizelettartási nehézség várhatóan megint kiújul. A jövőjükre gondoló érintettek igyekeznek minél hamarabb segíteni szervezetüknek a gyógyulásban. Erre a legalkalmasabb az inkontinencia-torna, aminek a kezdési időpontjáról megoszlanak a vélemények. A szülés utáni hatodik hetet érdemes kivárni a gyakorlatok kíméletes elkezdésével.

Nyugat-európai adatok arról számolnak be, hogy többszörös szülést követően minden negyedik nőnél többé-kevésbé súlyos formában lép fel vizeletcsepegés. Az idős nők 17-45%-ának van valamilyen fokú vizelet inkontinenciája, mely az első orvosi vizsgálatkor már 7 éve áll fenn.